Szakad eső, elindulok, teszek egy lépést jobbra, egyet balra, de nem tudom hova mehetnék, megállok, felhúzom esernyőmet, várom, hogy álljon el a vihar, de nem bírom tartani, lehúzom, leguggolok ,az arcomat a kezembe temetem, már mindenem tiszta víz, teljesen átfagytam, szeretnék sírni, de már az sem megy... Utálok mindent, mert Ő jut róla eszembe, utálok mindenkit, mert olyan, mint ő, de legjobban magamat utálom, csak Őt nem tudom utálni, mert akkor elállna eső, és kisütne a nap.. " |