Sajnálom, hogy úgy kell meghalnom,

Hogy barátaim már nem láthatom,

Hogy ágyam mellett senki sem áll,

S a másvilágon senki nem vár.

Sajnálom, hogy úgy kellett leélnem életem,

Hogy közben elvesztettem mindenem,

Elhagytak az "igaz" barátok is,

Így hát nincs értelme maradnom itt.

Sajnálom, hogy nem találtam rá az igaz szerelemre,

Hogy mindenki csak rátaposott egyet a lelkemre,

Hogy nem vették észre mennyire fáj,

De most már mindegy, hisz késő már..."